Néhány kérdés :)

Sziasztok! 
Mostanság kevés időm lesz írni. Nagyon kevés, de próbálok majd haladni, ahogy tudok :) 
Úgy döntöttem, hogy ne haljon meg az élet a blogon, hozok nektek néhány kérdést, amire kíváncsi vagyok :D De akár magatoktól is írhattok bármiről! :D Szívesen veszem a Ti kérdéseiteket is és bármit, amire kíváncsiak vagytok! :)

1. Ki a kedvenc szereplőd?
2. Mit gondolsz egyes karakterekről?
3. Ha valaki nem tetszik, vagy tetszik, akkor miért?
4. Mit vársz a történettől a továbbiakban?
5. Vajon Jenna és Eric között lesz több, mint barátság?
6. Hogy találtál a blogra? :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe :) Remélem számíthatok rátok és kapok néhány választ, vagy kérdést és remélem nem tettem fel hülye kérdéseket :D:D

14. Fejezet - A meglepetés vendég

Sziasztok! :)

Hosszas kihagyás után itt az újabb fejezet :) Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, csak rengeteg dolgom volt így nyár végére :-/

Most is már pakolás vár rám és költözöm Szegedre vasárnap vissza, a kollégiumba. Nem tudom mikor lesz időm írni, de amint tudok, hozok nektek részt, ígérem :)

Aztán, elérhető leszek továbbra is. Itt a blogon chatben, kommetben, vagy twitteren @VeresKitti , de akár facebookon is :) :) 

Köszönöm a kommenteket és a rengeteg pipát!^^ Mindnek nagyon örültem^^ Remélem most is írtok nekem véleményt, vagy nyomtok egy szavazatot valamelyik lehetőségre a fejezet végén :D

Még mindig csak ült velem szemben és nem válaszolt. Én meg annyira meglepődtem, hogy hirtelenjében nem is tudtam, mit mondjak neki. Rengeteg kérdés felmerült bennem, de már annyi, hogy egyet sem tudtam hangosan kimondani és megfogalmazni. Mint a kitörni készülő vulkán, melyen a kürtő eltömődött és nem tud kijutni a láva. Persze, nem akartam lehordani a fejét, de azért már nagyon érdekelt, hogy mi a fenét keres itt ilyenkor és pláne, hogyan jutott be? Ami a legjobban zavart, hogy ő meg csak mosolygott és alaposan megnézett magának.

-          A tény, hogy egy szál törülközőben állok előtted és az arcodon kaján vigyor ül, eléggé zavarba hoz. – mondtam, mire elnevette magát – Nem vicces. – reagáltam, de már én is csak mosolyogni tudtam.

Odasétáltam a szekrényemhez, majd kikaptam egy pólót és nadrágot, a fürdőben felöltöztem és visszasétáltam a szobába. Egyetlen pillanatig sem tudtam kiverni a fejemből a gondolatokat, hogy mit kereshet a szobámban. Mit kereshet nálam egyáltalán? Miért jött? Csak nem hiányoztam már neki? Na jó… ez hülyeség lenne. Miért hiányoztam volna neki? Hiszen csak munkatársak leszünk, ha mondhatjuk így. Semmi más. Semmi több…

Megálltam az ajtónak támaszkodva és ismét ránéztem. Engem méregetett még mindig, de már kedves mosollyal az arcán és nem azzal, ami az előbb valószínűleg elég élénken elszabadult fantáziát takart.

-          Nos? – kérdeztem.

Úgy nézett rám, mintha fogalma sem lenne arról, hogy mire célozgatok a kérdésemmel, holott nagyon is jól tudja. De tény, hogy nagyon jól játssza a hülyét…

-          Mi nos? – nézett rám kérdőn.  

-          Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.

Felállt és szétnézett a szobában. Az ujját végighúzta a bútorokon, megvizsgálta a gépemet, majd odasétált hozzám és megállt velem szemben. Rám nézett, majd ismét nem mondott semmit. Zavaró volt, hogy nem mond semmit sem, csak néz. Kezdtem úgy érezni, hogy direkt kínoz ilyenekkel…

-          Mi is volt a kérdés? – hajolt közel.

Éreztem a bőrömön meleg leheletét és kicsit zavarba hozott a közelsége. Kicsit? Nagyon. De nem értettem miért van rám ilyen hatással.

-          Mintha nem tudnád. – toltam el magamtól, majd leültem az ágyra, így most felcserélődött az előbbi jelenet beosztása.

Most ő állt az ajtófélfának támaszkodva. Jobbnak éreztem, ha kicsit eltávolodom tőle. Nem tudom miért, de zavart, hogy engem bámult. Bár a szemei megbabonáztak, és nem tudtam rá semmiféle magyarázatot adni, hogy miért… Furcsa... Na, de mindegy is.

-          Ahogy látom, Becki már nagyon hiányol. – intett a fejével a gépem felé, ahol sárgán villogott a kis ikon a tálcán.

Becki? Ez mindent tud? Mi a fene? Ki vagy te Drew, a fene egyen meg!

-          De… Honnan? – néztem rá meglepődve.

-          Én mindent tudok. – vigyorgott elégedetten.

-          Mondták már, hogy ijesztő vagy?

-          Nem. – nevette el magát – Nyugi. Nem fogok kitálalni senkinek. Éés, bántani sem foglak!

Odasétált hozzám és leült szorosan mellém. Kicsit megmozdult és meglökött a vállával, mintha unszolni akarna, hogy mondjak valamit, vagy csak figyeljek rá. Bár az nem ment, hogy ne figyeljek rá. Rengeteg kétség volt bennem felőle és nem tudtam már eldönteni, hogy tényleg megbízhatom-e benne, vagy nem. Tényleg az-e akinek mondja magát, vagy csak engem is átver? Drew… Miért vagy ennyire fura? Miért van ennyi kétség bennem, miattad? Az is lehet, hogy csak félek attól, hogy ennyire közel vagy és ennyi mindent tudsz rólam, pedig még csak most találkoztunk… Bár én magam sem tudom eldönteni. Annyi érzés kavarog bennem mostanában, hogy fogalmam sincs kivel hányadán, vagy hogy állok…

-          Meg tudhatnám végre, hogy miért is vagy itt pontosan? – tettem fel újra a kérdést, melyre már szerettem volna választ kapni.

-          Óh, hogy ez volt az a kérdés. – nevette el magát, mire belebokszoltam a vállába – Jó erőbe vagy te csaj.

-          A sok kémkedés megtette a hatását. – nevettem én is, majd közben kicsit hátrébb húzódtam.

Törökülésbe húztam a lábaimat, és a két térdemre támaszkodva figyeltem.

-          Várom a választ. – szólaltam meg ismét.

-          Hiányoztál. – nézett rám olyan őszintén, hogy már kezdtem elhinni.

Közelebb hajolt, majd hátrahúzódtam a falhoz és nekidőltem annak. Elmenekülök előle? Igen! Ha valami tizennyolc karikásat akarna csinálni ma éjszaka, akkor azonnal elhagyhatja a szobámat, mert én nem fogok semmit sem tenni vele. De komolyan… tiszta macska egér játékot űztünk az utóbbi pár percben.

-          Jó vicc. – néztem rá újra - Mondták már, hogy jó színész lenne belőled?

-          Igen. Említették már. – mosolygott.

-          Na de most már tényleg. Miért vagy itt?

Sóhajtott egy nagyot, majd felhúzta a lábait és velem szembe ült.

-          Csak szerettem volna végre beszélni veled. Nem tudok mostanság semmit… Mi volt a munkával kapcsolatban? Merre jártál? Mi történt, hogy nem tudtunk beszélni egész nap? És tényleg örülök, hogy láthatlak. – mosolyodott el.

Aztán szép sorjában elmeséltem neki mindent. Attól a pillanattól kezdve, hogy elindultam a divatházhoz, hogy megtudjam milyen munka vár rám, egészen addig, hogy megjelent nálam teljesen váratlanul.

-          Ez csúcs! – ugrott fel az ágyról – Maximálisan a közelében lehetsz, anélkül, hogy bujkálni kellene! Király! Akármit kideríthetünk róla és leadhatjuk az infót a neten!!!

-          Pontosan. – mosolyogtam – Ez volt a cél nem? Így még inkább mindent megtudhatnak róla az olvasók, csak nekem lesz nehezebb, hogy le ne bukjak.

Kicsit azért furdalt a lelkiismeret, most, hogy már ha mondhatjuk így, ismertem Ericet. Feléled a lelkiismeret? Igen… De végül is semmi rosszat nem csinálok, csak azonnal leadok infókat, melyeket más nem tudhat…

-          Igen. De ügyes vagy te és megoldod. – nézett rám.

-          Legalább is megpróbálom.

Nem lesz egyszerű. Az meg pláne, hogy akármit nem mondhatok el neki. Nagyon meg kell fontolnom minden egyes beszélgetésnél, hogy mit is mondok…

-          Valódi kémnek érezheted magad. – nevetett.

-          Az tuti. – nevettem el magam.

Elég hihetetlen, hogy tényleg képes voltam megcsinálni mindezt, hogy idejöttem, azzal a céllal, hogy elkezdjem vezetni a blogot, aztán bekerültem Eric mellé, és amit a szellőzőben csináltam… Még magamat is képes vagyok meglepni.

-          De van még egy kérdésem számodra…

-          Kíváncsian várom! – hajolt közelebb ismét.

-          Hogy jutottál be?

-          Azt hiszem… – vigyorodott el – Ez nem sokáig marad már titok, mert mennem kell.

Felállt az ágyról és az ajtóhoz sétált.

-          Van kulcsod az ajtómhoz? Vagy odalent kaptál? Mi a fene?

Meglepetten néztem rá, mire ő meg kérdőn rám, majd nevetni kezdett. Nem értettem mi volt ezen olyan vicces. Talán az arckifejezésem? Vagy az, ahogyan feltettem a kérdést? Vagy maga az egész kérdés? Vagy talán ez az egész itt Svédországban annyira természetes, csak nekem meglepő, hogy az emberek ki s berohangálnak a másik lakásából?

-          Dehogy is. – nevetett, majd rátette a kezét a kilincsre és lenyomta azt – Csak ellenőriztem bezártad-e az ajtót.

-          Miért is?

Jó, most már kezd furcsává válni ez az egész. Miért nézi meg, hogy bezártam-e az ajtót? Ha most nekem támad, hogy valamit akar, akkor nem érdekel majd az sem, hogy elmondja mindenkinek ki is vagyok valójában. Azonnal kirakom a szűrét, ha megpróbál rám mászni.

-          Csak mert nem akarom, hogy valaki véletlen bemásszon hozzád az éjjel.

-          Elég ironikus a dolog…

-          Igen. – nevette el magát ismét – Most viszont tényleg megyek.

Fogta magát és odasétált az ablakhoz, kinyitotta azt, majd egyik lábával kilépett rajta. Várjunk csak… Komolyan az ablakon mászott be? Ez most komoly?

-          Hé! Te most tényleg az ablakon másztál be és készülsz ott is lelépni?

-          Igen. – mondta úgy, mintha ez tök természetes lenne – Miért?

-          Ezt nem hiszem el. – kúszott mosolyra a szám – Tényleg képes voltál felmászni ide, csak hogy beszéljünk?!

-          Igen. – mosolygott rám – Jó éjt, Kakaós lány. – nevetett, majd kilépett az ablakon és eltűnt.

Egy ideig csak ültem és próbáltam feldolgozni az imént látottakat, majd fölálltam az ágyról, és odasétáltam, ahol az előbb eltűnt Drew. El sem hiszem, hogy mindez tényleg megtörtént. Mint a filmekben! Bemászik az imádott férfi az ablakon. Csak itt persze kicsit más a helyzet. Drew meg én csak, mint csapattársak ténykedünk és együtt fogunk infókat gyűjteni, Mr. Tökéletesenelképesztőről, aki holnap ismét jön értem és megyünk vásárolni.

Kihajoltam az ablakon. Drew már sehol sem volt. Csak néhány ember sétált odalent az utcán. A látvány pedig, ami elém tárult, valami eszméletlen volt. Visszaszaladtam a fényképezőmért és készítettem pár képet. Ezt a kilátást muszáj volt megörökítenem. Soha nem láttam ennél szebbet. Párizs és Stockholm az a két város, amely minden pontja elvarázsol és magával ragad. Minden egyes alkalommal beleszeretek és kicsit jobban az enyémmé válik. Nem tudom megmagyarázni miért vannak rám ilyen hatással ezek a helyek, de valami elképesztő. Mást nem is tudnék elképzelni, csak ezt a két helyet, hogy leéljem az életemet.

Miután kiámultam magam az ablaknál, visszaültem a géphez és végre megnyitottam Becki ablakát, melyben már kész kisregényt írt nekem.

Becki üzenete: Hallod! És mi lesz, ha netán összejöttök Erickel? :O Jesszumpepi! Lesz egy sztárfeleség barátnőm!!! Ugye azért meghívsz az esküvőtökre? Mindig is szerettem volna tanú lenni *-* Igen :P Ez célzás volt arra, hogy én szeretnék a tanúd lenni! xD Aki betölti ezt a posztot az lehet még koszorúslány mellette? Szeretnék egy gyönyörű ruhát is *-* Légysziii! :D:D Na jó xD Tudom zuhanyzol, de ezt nem bírtam ki, hogy ne írjam le neked xD... Már eltelt öt perc…. Tíz perc….Kezdek unatkozni, mikor jössz már? Jennaaa! J..e..n..a.. ja meg még egy n betű xD Sieesss! Mi a fenét csinálsz eddig? Már húsz perc…Te biztos, hogy zuhanyozni mentél és nem vitted fel magadhoz Ericet? :O Mert akkor befogom és nem zavarok, de nekem megmondhatod ám, hogy mire készülsz és nem kell köntörfalazni :P… Fél óra… Na jó! Most már kezdek NAGYON unatkozni xD Aimer Jenna Diélia! Kérlek gyere már! S’il vous plait! xD … JEEEENNNAAAA  gyere már! :D Ne most akarj családot alapítani légyszi, mikor én itt kikészülök! XD Egyedül vagyok itthon és nincs kit nyaggatni rajtad kívül! xD :D … Csak telik, múlik az idő és te még mindig sehol… L …Na most már tényleg érdekel milyen kifogással állsz elő nekem arra a hosszú időnyi kimaradásra, amíg nem voltál itt, mert nem szoktál ilyen sokáig zuhanyozni… :D Ejnye Jenna! xD A neved a szerelmet jelenti, de ne most már! :D Bocsi, hogy önző vagyok, de ha már nem láthatlak, legalább ennyi kis élvezetem had legyen! :D

Azt hittem sosem érek az üzenetének a végére, de sikerült. Tényleg nagyon szenvedhetett már nélkülem, ha nem volt jobb dolga, minthogy nekem ide írogasson. Ha elmesélem, hogy itt járt Drew, biztos, hogy kikészül. De nem azért, mert annyira szörnyű a dolog, Hanem pont ellenkezőleg!

Én: Itt vagyok már nyugi! :D

Becki üzenete: Na végre! :D

Én: Nem fogod elhinni mi történt!

Becki üzenete: Miszter Manyifik visszatért hozzád és azt mondta nem tud nélküled élni *-*

Én: Nem éppen! xD Drew látogatott megxD De nem pont a szokványos módon. Bemászott az ablakon! O.o

Becki üzenete: Mint a szerelmes hősök a filmekben! Azta! :O

Én: Nem azért jött, hogy szerelmet valljon. J

Becki üzenet: Kár L Pedig már reménykedtem.

Én: Nem is ismerjük egymást. És… annyira fura. Néha azt éreztem, hogy mentem rám mászik… amiket csinált.

Becki üzenete: Tuti, hogy bejössz neki! :P

Én: Nem hiszem. De előbb utóbb minden kiderül…

Becki üzenete: Az biztos :P De most minden kis apró, piszkos részletre kíváncsi vagyok, úgyhogy mesélj.

Én: Semmi érdemleges nincs. Csak elmeséltem neki, hogy mi volt ma.

Becki üzenete: Még csak egy aprócska csókocska sem? L

Én: Semmi :D De lehet, hogy ha hagyom magam, akkor…

Becki üzenete: Akkor? :O

Én: Semmi…

Becki üzenete: Ajj, de utálom, mikor ezt csinálod…-.- Felcsigázol, aztán nem mondasz semmit! -.-

Én: :D :P Tudom, hogy értékeled, mikor ilyen vagyok xD :D Na, de most lelépek, mert reggel időben magamhoz kell majd térnem és iszonyatosan fáradt vagyok.

Becki üzenete: Megy a lovagod és mentek ceruzát vásárolni? :P

Én: IgenxD Megyünk cerkát venni :D:D:D

Becki üzenet: Jól teszitek :P De ne feledd, a próbafülkékbe két ember is befér! ;) :P

Én: Nem felejtem el! xD Köszi a tippet

Becki üzenete: Na, menj és pihend ki magad holnapra! :P Szia, jó éjt ;)

Én: Szió :D Jó éjt!

Kikapcsoltam a gépet, majd bemásztam az ágyba. Magamhoz öleltem a kispárnát és pár pillanaton belül, már aludtam is. Reggel pedig már olyan korán fel voltam, hogy magam is elcsodálkoztam rajta. Sosem tértem magamhoz ilyen könnyen, mint ma reggel. Felöltöztem, elszaladtam néhány pék sütiért reggelinek, majd egy kakaó társaságában elfogyasztottam. Itt létem óta most először kapcsoltam be a tévét és nagyon meglepett, amit láttam. Kár, hogy semmit sem értettem az egészből. Valami műsorban néhány fotó volt a tegnapi napról, amit Erickel töltöttem. Az akváriumban, mikor ökörködünk, és a vidámparkban, mikor az alsógatyájával a kezünkben kergetőzünk, ami még most is elég furcsa egy jelenetnek számít. De ki mondhatja el rajtam kívül, hogy Eric Saade alsójával kergetőzött és maga az üldöző volt a tulajdonos? Mindenesetre, most már engem is elég gyakran meg fognak ismerni az utcán és lehet, sűrűbben kellene tévét néznem.

Mikor végeztem úgy döntöttem felnézek a blogra. Bepötyögtem a tévében látottakról egy rövid bejegyzést, majd megnéztem a statisztikákat. A látogatottság már olyan nagy számot mutatott, amit soha az életben nem gondoltam volna. Mi lesz később, ha már most ez van!? Viszont jöhetne már Eric… Ilyenkor nem tudok már várni. Mennék, és totál be vagyok zsongva. Nem tudok magammal mit kezdeni és ugrálok, pörgök, meg minden őrültség, amit egy ilyen kis helyiségben meg lehet csinálni. Aztán csengeni kezdett a telefonom.

-          Igen? – hasaltam vele az ágyra.

-          Jó reggelt Kakaós lány! – hallottam a jól ismert hangot.

-          Jó reggelt Mr. Saade. – erre elnevette magát.

Imádom, ahogyan nevet. Annyira aranyos. A mosolya pedig valami elképesztő. Bár nem csak az, hanem az egész pasi, úgy ahogy van! Valami hihetetlen személyiség! Ráadásul még eszméletlen jól is néz ki!

-          Lent várlak, hogy elinduljunk vásárolni.

-          Rendben! Máris ott vagyok.

Felpattantam az ágyról, beledobtam a táskámba, amik kellenek, és már száguldottam is lefelé a lépcsőn. Ha lehetséges, hogy valaki olyan gyorsan szaladjon lefelé, hogy már repül, akkor én most repültem. Odakint pedig szembe találtam magam Mr. Saadeval, aki nekitámaszkodott az autójának és rám mosolygott.

-          Szia!

-          Szia! – mosolyogtam én is, majd odasétáltam az autóhoz.

Mind a ketten beszálltunk, majd ismét rám nézett.

-          Indulhatunk?

-          Mi az hogy! – mosolyogtam rá, majd megkezdődött a nagy bevásárló nap kettesben. 

Díj

Először is köszönöm Anna Love ♥-nak :)

5 dolog magamról:
 - imádok énekelni
 - lételemem az írás
 - nagyon szeretek rajzolni
 - a színház a 3. otthonom
 - szeretném bejárni a világot

jellemzőim négy szóval:
  - önbizalomhiány xD
  - kétkedés
  - makacs
  - elszánt